A pravoszlávterületen népszerű, emelkedett hangulatú szentképekről viszonylag keveset tudunk.
Az ikonok az ortodox kereszténység liturgikus képei. Legfőbb céljuk az ábrázolt személy és a szentkép előtt imádkozó személy közötti kapcsolatteremtés.
A kifejezés a görög “eikon” szóból származik, jelentése: kép. A hagyomány szerint az ikon jelenlévővé teszi azt az általában szent személyt, akit ábrázol. Az ortodox egyház nézetei szerint minden ikonra potenciális csodatevőként kell tekinthetünk.
Kezdetben ikont csak szerzetesek festettek, szigorú szabályok szerint, hagyományos technikával. Az alkotás - ami sok esetben másolás volt, hiszen a szerzetesek nem mind alkotóművészek voltak - folyamata számukra önmagában egy vallásos rítusnak tekinthető, aminek nem célja, hanem eredménye volt az ikon, amihez fohászkodhattak.
Később megjelentek az ikonfestők, akiknek segítségére szolgált az ún. herméneia, vagyis ikonfestő kézikönyv. Az alkotók jellemzően műhelyekben dolgoztak, ahol kialakult egyfajta munkamegosztás. Ennek köszönhető, hogy kevés ikonfestő nevét ismerjük, a legismertebb közülük a 14. században alkotó orosz Andrej Rubljov.
Az ikonok transzcendens jelentésű, szimbolikával bíró tárgyak, a tisztelet jegyei. Jellemzőjük a fordított perspektíva. Ennek célja, hogy a néző ne csak szemlélőként fogadja be az ábrázolást, hanem bevonódjon a képbe.
A legrégebbi, VI. századi darabokhoz kizárólag természetes anyagokat használtak, tojástemperával festették őket fa hordozóra, azonban készültek ikonok fémre, üvegre is. Faragták őket kőből, illetve kedvelt technika volt az öntés, gyakran rézből vagy bronzból. Az arany alkalmazása az isteni ragyogást jelképezi, de szívesen használtak zománctechnikát is. Egyes ikonokat okláddal láttak el, ami ötvösmunkával készített, drágakövekkel díszített borító.
Szignót és datálást csak a 17. századtól találhatunk rajtuk.
Történetüknek viharos momentumai is voltak. Az ikonrombolás korában rendelet tiltotta meg mindenféle ember alakú ábrázolását Krisztusnak, Máriának, az angyaloknak és szenteknek, illetve elrendelték a képek megsemmisítését is.
Témáik: Szentháromság, Krisztus, Istenszülő, angyalok és szentek, ünnepek.
Az ikonosztáz táblaképek összességét jelenti. Az ún. úti ikonok vagy csóktáblák fogantyúval ellátott, díszes ereklyék. A 13. századtól a celebráns a csóktáblára vagy feszületre adott csókot és a hívek ezt szintén megcsókolva adták tovább egymásnak.
Az ikonok fel-felbukkannak aukciókon is. A BÁV 2023-as karácsonyi Művészeti Aukcióján egy orosz ikon talált gazdára a kikiáltási ár háromszorásáért.
Az ikonok hatása itthon Ef. Zámbó István modern festményein érezhető.
Forrás 1, Forrás 2
Szerző: Varga Tünde
📸 mutargy.com