Szász Endre (Csíkszereda, 1926 – Mosdós, 2003) az egyik legsokoldalúbb magyar képzőművész volt. Életének 77 éve alatt megállás nélkül alkotott, hatalmas életművet hagyva maga után. A nyughatatlan polihisztor kalandos életútjába még Salvador Dalí barátsága is belefért!
Festőként, grafikusként stílust teremtett összetéveszthetetlen vonalrajzaival, rézkarcaival. Az ötvenes, hatvanas években mintegy 600 könyvet illusztrált (köztük François Villon műveit).
Ékszereket, bútorokat alkotott, de dolgozott tűzzománccal, kirstállyal és faliszőnyegeket is tervezett. Volt dekoratőr és díszlettervező is, a Filmgyárnál vállalt munkát.
1960 és 1970 között főleg festészettel foglalkozott, legismertebb művei ekkor készültek. Képeiről elmondható, hogy kivétel nélkül figuratívak, jellemzően allegorikus fejdíszt viselő (nő)alakok.
Művein sok esetben a szimbolizmus és a szürrealizmus jegyei, valamint keleties ornamentikák köszönnek vissza. Festményei népszerűségét jelzik, hogy már keletkezésük korában nagy számban hamisították őket.
1970-től közel húsz évig Torontóban és Los Angelesben élt, ekkor lett világhírű, számottevő gyűjtőköre alakult ki.
Itthon az 1990-es évekbeli Hollóházi Porcelángyárral közös együttműködése tette még népszerűbbé, ahol vázákat, tányérokat és egyéb dísztárgyakat festett. A manufaktúrában csaknem tíz éven át működött önálló Szász-stúdió, itt születtek meg a jellegzetes fekete-fehér dekorok, arannyal gazdagítva.
Azok is kedvelték alkotásait, akiknek nem volt anyagi lehetőségük, hogy megvegyék képeit. Sokak otthonának falait díszítették az 1968-tól kiadott, Medicor falinaptárak kivágott és bekeretezett lapjai, melyeket ő illusztrált.
2003-ban hunyt el, a kaposvári Keleti temetőben nyugszik.
Szerző: Varga Tünde
📸 A szerző saját fotója