Elfeledett magyar porcelánok: Kőbánya és Aquincum

A magyar porcelánipar két, mára feledésbe merült szereplője volt a egykori Drasche (később Kőbányai) és Aquincumi (eredetileg Hüttl) Porcelángyár.  

DRASCHE - KŐBÁNYA

A történet 1838-ban kezdődött a pesti Téglagyár megalakulásával, ami a bécsi Drasche Henrik vezetésével virágzott fel igazán.

Az 1838-as nagy pesti árvizet követően az akkori városvezetés úgy döntött, hogy az elpusztult vályogházak helyett ellenállóbb téglaépületekkel kell újjáépíteni a várost. A mai Jászberényi úton álló üzemben 1992-ig folyt a téglagyártás.

Az 1900-as évek elején kezdték el bővíteni tevékenységüket. Fajansz és porcelán díszműáru készítésével kísérleteztek a pécsi Zsolnay-gyár szakembereivel és olyan művészekkel együttműködve, mint például Gádor István.

A dísztárgyak, teás és kávés készletek, csészék, bögrék, tányérok, tálak, minőségi edények nagy népszerűségnek örvendtek a polgári lakosság körében kedvező áruk és igényes megjelenésük miatt.

Az art deco szellemében készült darabok tervezésében részt vett többek között Markup Béla is.

A II. világháborút követő, államosítás utáni időszakban újrainduló Drasche-gyár Kőbányai Porcelángyár néven született újjá, ahol ekkoriban már modern kisplasztikák is készültek.

A sokak által használt “Kőporc” név a Kőbányai Porcelángyárból rövidült. Eleinte csak beceneve, később hivatalos neve lett a gyárnak.

A Cafe Frei csészéit és alátéteit készítő manufaktúrában Hofi Géza is dolgozott porcelánfestőként.

Zsolnay porcelánfajansz kaspó

HÜTTL - AQUINCUM

Elődje a Hüttl Porcelángyár és csak később, az államosításkor kapta az Aquincum Porcelángyár nevet.

A korábbi üzem egyedi készletgyártó profilja helyett, melyek kávéházak és cukrászdák, pl. a nagy múltú Auguszt, szállodák, előkelőségek számára készültek, itt elsősorban kis szériás nippek gyártása zajlott növényekkel, állatokkal, aktokkal.

Az itt készült kisplasztikák sok háztartás vitrinjét díszítették, melyek egyben a korszak tárgykultúrájának színes lenyomatai. 

A gyár legfontosabb, vezető tervezője 1966-tól 1993-ig Ősz Szabó Antónia volt. Leghíresebb, bájosan naiv darabjai jellemzően mesefigurák (Hófehérke, Hamupipőke, Békakirály és Királylány).

Zsolnay eozin vízköpő, Pécs

Szerző: Varga Tünde
📸 Cafe Frei Facebook, obudaianziksz.hu, kultura.hu

Ez a weboldal cookie-kat (sütiket) használ, amik segítik az oldal működését és jobb felhasználói élményt nyújtanak. További információkért olvasd el az Adatkezelési tájékozatót.