Amikor régiségekről beszélünk, adja magát a kérdés: hogyan határozzuk meg őket? Milyen réginek kell egy tárgynak lennie ahhoz, hogy antiknak nevezhessük? Mi lehet retro? Miért hangzik jól, ha valami vintage?
Antik: az Arcanum szerint ez a fogalom megegyezik mindazzal, ami “ódon, régi (és ezért értékes)”. Antik lehet például egy bútor, de egy ezüst tárgy is. Az ‘antique’ egyébként francia szó, jelentése: “a régmúltban keletkezett, tiszteletre méltó”.
Érdekesség, hogy egyes gyűjtők szerint csak azokat a tárgyakat tekinthetjük antiknak, amelyek legalább százötven évesek. Mások azonban – például a műkereskedők, üzleti megfontolásból – antiknak tekintik a százéves tárgyakat is.
Minden leendő becsüs első és legfontosabb kérdése azonban az, hogy hogyan ismerhetjük fel ezeket a tárgyakat. A legegyszerűbb, egyetemes válasz erre az, hogy ezek a műtárgyak egy korábbi művészettörténeti korszak stílusjegyeit viselik magukon.
A XX. század elején élők szempontjából az utolsó “lényeges” művészettörténeti stílus, a napóleoni klasszicizmus (‘empire’) akkor száz éves volt. Mai szemmel nézve azonban egy art deco tárgy is régiség, 100 év távlatából nézve.
A 18. században tömegesen sereglettek Rómába a művészek, hogy megismerjék az „antik világ”, vagyis az ókori görög és római kultúra fennmaradt emlékeit. Európában ekkorra lett a régmúlt művészetét felelevenítő, klasszicista stílus divatos.
Az emberiség tehát általánosságban véve szívesen nyúl vissza gyökereihez. Valahol ugyanezt keresi a retro, ami egy jól körülhatárolható, retrospektív időszak: a 60-as, 70-es, 80-as évek jellemző stíluselemei a harsány színek, hétköznapi formák. A szó definíciója: „múltat idéző”. A megosztottság itt is tetten érhető: sokan csak a ’70-es, ’80-as éveket tekintik a szigorú értelemben vett retro stílus forrásának. Újraértelmezni a régit és egyedivé tenni: ez közös jellemzője a vintage stílussal.
Ha valami vintage, akkor kifinomult. Visszafogott színvilág, részletgazdagság jellemzik. Egyszerre romantikus és nosztalgikus. Az 1920-1960 közötti időszakot foglalja magában. Elterjedésében nagy szerepe volt a “Csináld magad!” (Do it yourself! =DIY) mozgalomnak, jellemzője az akár már funkcióját vesztett tárgyak újrafelhasználása.
A fenti kulcsszavak tehát jól elkülöníthetőek, de mégis van bennük valami, ami közös: a múlt felé fordulás és annak felemelése.
Szerző: Varga Tünde
📸 pixabay